Interjúk

2017 - AlteRába  nyolcadszor

 

Derűs ünneplés! Nyolcéves lesz az Alterába Fesztivál: a találkozót július 11-16 között tartják. A körmendi rendezvény jelmondata: az "Ország legnagyobb kerti partija". Hegedüs László fesztiváligazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. december 31.

 

- Igazgató úr, hazánkat a fesztiválok országának is hívják. Miért lényeges, hogy minél több térségünknek - Győrnek, Budapestnek, Villánynak és a többinek - kristályosodjon ki egy színvonalas, az államhatáron, sőt az országhatáron túlról is vendégeket vonzó fesztiválja?

 

- Valóban tökéletes a megnevezés, az utóbbi esztendőkben gomba módra nőttek fel a fesztiválok. A kétszeres Pro Art díjas Alterába Fesztivál a térség kiemelkedő könnyűzenei fesztiválja, mely családias hangulattal, csodálatos környezetben, a Rába folyó partján, nagyon korrekt bérlet- és vendéglátás-árakkal várja látogatóit. Az ország legjobb klubzenekari lépnek fel az 5 nap folyamán,  július 11-16 között, ami bármely másik nagy fesztivál line up felhozatalával elérhető bárki számára. Mivel fontos, hogy a magyar zenekaroknak adjunk lehetőséget, így egyelőre kevés a külföldi, bár szeretnénk, ha megismernék kiváló zenekarainkat.

 

- Mit tesznek azért, hogy Burgenlandból: Németújvárról, Őriszigetről, Nagymartonból, sőt a Burgenlandon túli Fölöstömből is csábítsanak fesztiválközönséget az Alterábára?

 

- Szórólapokkal, plakátokkal, egyéb médiával próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, több-kevesebb sikerrel. Partner fesztiválunk a bildeini Picture On, akikkel közös marketingcsomagot is kínálunk egymás rendezvényére, egymás népszerűsítésének céljából. Bízunk abban, hogy a későbbiekben a zene összekovácsolja a közönséget határok nélkül. Volt és lesz is fellépőnk a határon túlról, 2017-ben a Pann Bay Bastards csapatát várjuk Ausztriából.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mikorra tervezik, hogy a Batthyányiak városába verséneklő együtteseket is hívjanak az Alterába sokszínűségét gazdagítva?

 

- A fesztivál felépítése elsősorban a hazai alternatív, rock, indie zenekaroknak kínál lehetőséget, a két színpad nem igazán teszi lehetővé, hogy más irányba is elmozduljunk, így is 300 szoros a jelentkezés a zenekarok köreiben. A Batthyány-kultuszt elsősorban a vendégforgalmi oldalról segítjük: akik eljönnek az ország minden részéről, karszalagjukkal számos kedvezménnyel látogathatják a helyi muzeális értékeinket. A későbbiekben talán külső helyszínként megjelenhet a kastélyudvar verséneklőkkel, nem zárkózunk el semmi elől, ami igényes és minőségi.

Kép: alterabafesztival.hu

 

 

 

Játszani is engedd szép, komoly fiadat

 

"A különböző pedagógus érdekvédelmi szervezetek és politikai jellegű „civil” mozgalmak csupán politikai célból, megfontolásból támadják a jelenlegi oktatási rendszert, mert maguk is tisztában vannak azzal, hogy az iskolában az van, amit a pedagógusok akarnak és gyakorlatilag minden külső kontroll nélkül élhetik belterjes világukat" - írta cikkében dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvéd. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. január 2. 

- Ügyvéd úr, kiderült, hogy a botrányosra sikerült PISA-felmérés nem a mostani, hanem a volt magyarbálinti oktatási kurzust látta el elégtelen osztályzattal. Erre a tényre érdemes-e ma felfigyelnünk?

- Nem vagyok oktatási szakember, sőt még pedagógus sem, de egyrészt magam is sokat jártam iskolába, másrészt öt gyermeket neveltem az elmúlt évtizedekben, köztük a két legkisebb közül jelenleg az egyik általános iskolás, a másik középiskolás, így van 

némi rálátásom és tapasztalatom az magyar iskola működéséről és a pedagógusok munkájáról.  Az oktatási rendszerek változnak, ahogyan az élet is változik, ez önmagában nem baj, de számomra elfogadhatatlan, hogy a témában megszólaló pedagógus szakemberek, oktatáskutatók politikai ügyet kreálnak az oktatásból és az iskolákban történt sikertelenségek miatt következetesen felmentik a pedagógusokat a felelősség alól és csak a kormány oktatáspolitikáját hibáztatják. De kizáróan csak akkor, ha nekik nem tetsző nemzeti kormány van hatalmon.

- Egy szakszervezeti elnök nemrég azt panaszolta, hogy "A  jelenlegi rendszerben a kollégáknak csak attól kell félniük, hogy folyamatosan ellenőrzik őket, ezzel pedig elvették a lehetőséget, hogy a gyerekekkel egyénileg foglalkozzanak”. A kommunizmusban is volt ellenőrzés: jött a szakfelügyelő. Lehet-e rossz néven venni az ellenőrzést? A labdarúgó-játékvezetőket is ellenőrzik hivatalosan is, noha a 80 ezer néző mellett több millió ember képernyőn látja működésüket. Egy-egy miniszterelnököt a jól fizetett parlamenti ellenzék ellenőriz, és négy évente maga a választói tömeg. E mostani beszélgetésünket is "ellenőrzi" seregnyi olvasó. Miért pont a pedagógusokat ne lehessen ellenőrizni?


- A mostanában divatos oktatási rendszer elleni „civil” mozgalmak utcai „sajtónyilvános” akcióinak még a pedagógus társadalmon belül sincsen tömegbázisa, ami egyrészt azt mutatja, hogy lényegében elszigetelt, kívülről ösztökélt politikai indítékú, egyszerű kormányellenes támadásról van szó, másrészt azt jelenti, hogy a pedagógus társadalom döntő többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy az iskolában végső soron az és úgy történik, ahogy azt a pedagógusok akarják, legalább is a tanár – diák – szülő relációban. Ezért is sérelmezik olyannyira egy külső, állami kontroll megteremtését a munkájuk felett.

 

- A most elmúlt évben a főiskolák, egyetemek pedagógusi karára 30 %-kal többen jelentkeztek felvételre, mint korábban. Egyre vonzóbb a pedagógusi pálya a továbbtanuló fiatalok körében. Ebből a hallatlanul pozitív tényből a vélemények sokszínűsége jegyében lehet-e indulatkeltően rossz következtetést levonni?

 

- Az a tény, hogy a továbbtanuló fiatalok körében a kormány oktatás politikájának folyamatos támadása ellenére egyre népszerűbb a pedagógusi pálya azt bizonyítja, hogy a Tanítanék mozgalom és pedagógus szakszervezet balos vezetőinek handabandázása ellenére a tanári pályára készülő érettségizett fiatalok tökéletesen tisztába vannak az iskolai tényleges állapotokkal, a tanárok valós helyzetével és ez ellen nincsen olyan kifogásuk, ami elriasztaná őket a pedagógusi pályától. Azok a kormányellenes pedagógus mozgalmárok pedig, akik a saját szájuk íze szerinti oktatási rendszert szeretnének bevezetni, alakítsanak politikai pártot, nyerjék meg a választásokat és azután olyan oktatási rendszert vezethetnek be, amilyet akarnak.

 

Arany János 200 éve született

 

Kétszáz éve – március 2-án - született Arany János. A kiemelkedő költő lírájának mélységét az emberség és a magyarság hitből fakadó forrása, szeretete jelenti. Költészetét a szakralitás dimenziójában is illőn és méltón lehet értelmezni. Cs. Varga István irodalomtörténész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. február 23.

 

- Tanár úr, Arany János költészete tematikusan nem bővelkedik szakrális-spirituális versekben, de életművéből a mélyen megszenvedett, tematikusan is szakrális poézis sem hiányzik. Miért különösen fontos ez nekünk, XXI. századi magyaroknak?

– Szent Pál szerint a költők Isten titkának sáfárai. Arany életútja és az Út abban hasonló, hogy együtt könnyebb rajtuk járni, hogy közelebb jussunk ahhoz, aki az Út, Igazság és az Élet. Az út előkészít, önismeretre nevel, valóságismeretben gazdagít, megtanít arra, hogyan lehet elmozdulni korábbi nézőpontunkból, hogyan lehet tágítani és gazdagítani látkörünket.

Arany hitének gyémántpecsétje a Juliska sírkövére: „Midőn a roncsolt anyagon, / Diadalmas lelked megállt; / S megnézve bátran a halált, / Hittel, reménnyel gazdagon, / Indult nem földi utakon, / Egy volt közös, szent vigaszunk: / A LÉLEK ÉL: találkozunk!” A másik fő bizonyíték, a Szondi két apródja is önmagáért beszél: „Add meg kegyelemre, jó Szondi magad! (…) „Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: / Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, / Jézusa kezében kész a kegyelem: / Egyenest oda fog folyamodni.”

Arany életműve egy sokat szenvedett költő nemzeti érvényű sorstükre. Fiamnak című versében az alaptétel: „Látod én szegény költő vagyok: / Örökül hát nem sokat hagyok”. Baránszky Jób László Arany líra formanyelvének fejlődéstörténete című tanulmányában kijelöli a Fiamnak című, összetett szerkesztésű költemény helyét: „az összefogó refrén különös, a megenyhülés humorába játszó fájdalmas iróniája az egyes versszakok különös rezignált ellentéteként. Magasrendű összetettség, érzelmi hangulatban, tartalmi ellentétben, szerkesztésmódban egyaránt”. (Bp., 1957, Itfüz. 12. sz. 84.) A „Kis kacsóid összetéve szépen, / Imádkozzál, édes gyermekem!” refrén a kérés célját is megjelöli: „Mert szegénynek drága kincs a hit. / Tűrni és remélni megtanit: / S néki, míg a sír rá nem lehell, / Mindig tűrni és remélni kell!” – „Lelj vigasztalást a szent igében”.

„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja” – írja róla Szerb Antal. Élete és költészete rendkívül tanulságos, amint az utókor hozzá való viszonyulása is. A XIX. században a reformkor költője Kölcsey és Vörösmarty; a forradalomé és szabadságharcé Petőfi, az egész korszaké pedig: Arany. Lélekben, nyelvükben, emberi és költői természetükben különböznek, de emberség és magyarság ügyében mélységesen rokonok. Arany a magyar líra szelíd géniusza. Gazdag szókincsével messze felülmúlta költőtársait. A magyarságot, a magyar szellemiséget nem keseregte, hanem alkotta is. A nemzeti klasszicizmus és ellenzéke közötti ellentét dokumentuma az 1877. augusztus 8-án datált: Kozmopolita költészet. Arany 1878-ban tette közzé a Reviczkyvel vitázó ars poeticáját: „Légy, ha birsz, te „világ-költő!” / Rázd fel a rest nyugatot: / Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott;…” Nem Istennel perlekedő, de nem is fohászlelkű költő, hanem a Teremtő alkotótársa, akit joggal neveztek a ballada Shakespeare-jének.

Németh László Aranyt tartja a legmagyarabb költőnek: „Nincs irodalmunknak nagyobb költői erőkészlete nála. Sosem álltunk közelebb ahhoz, hogy egy elsőrangú összegezőt, egy Cervantest, Shakespeare-t, Arisztophanészt adjunk a világnak, mint mikor a kvietált színészfiú tollat fogott, s egy magyar író sorsa sem példázza úgy népünk gyógyíthatatlan alkati betegségét, mint az a hosszú szenvedés, mely alatt ez az órjás erő Arany ismert munkásságába szorult.” Tehetsége rejtelmesen nagy: „csak épp a felbuzdulás képessége akadozik. ’Nem dolgozom, csak ha valami hajt. Egyébkor lusta mélabú temet, Mely elefántnak néz szúnyognyi bajt.” Joggal kérdezi: „Mi ez a mélabú, melyre Arany se talál magyarázatot…?”

A nyelvébe zárt, világirodalmi rangú költő világhíre elmaradt, de már életében világirodalmi jelentőségűnek bizonyult Dante (1852) című költeménye. A nyitányból idézek: „Állottam vizének mélységei felett, / Sima volt a fölszín, de sötét, mint árnyék; (…) örvényeibe nem hatott le a szem, / Melyeket csupán ő – talán ő sem – ismert. // Csodálatos szellem!” Aranynak ezt a költeményét a magyar Akadémia magyar nyelven küldte el Dante születésének hatszázadik évfordulójára, az olasz Akadémia nemzetközi pályázatára. A pályázat egyik feltétele volt, hogy a költemény latin, vagy valamilyen latin eredetű nyelven íródjon. A pályázatot bíráló bizottság nem tudta elbírálni Arany művét. De amikor versét lefordították olaszra, betették egy albumba, melyet Firenzében őriznek. Ezt a megjegyzést fűzték hozzá: ez volt a legjobb pályamű, kár, hogy nem teljesítette a kiírás követelményeit.

Még az sem köztudott, hogy Arany családjának vagyonvesztése az erdélyi fejedelemtől kapott, de a Habsburg királyok által el nem ismert nemesség visszaszerzéséért folytatott pereskedés miatt következett be. Családtörténetének tényigazsága: „Szülőföldem, Szalonta, / Nem szült engem szalonba.” Egy „bogárhátú viskó”-ban látta meg a napvilágot. Szülőháza olyan volt, mint egy imára kulcsolt kéz, amely alatt káromkodás, de még durva szó sem hangzott el. Családjában a tízedik gyerekként született. Születésekor hét bátyja és egy nővére már nem élt Egyetlen életben maradt nővére akkor már férjhez ment, sőt gyereket is szült. Hat éves, amikor viskójuk leégett, családja akkor egy istállóban tengődött.

Három-négy éves korában apja hamuba írt betűkkel tanította meg olvasni. Amikor iskolába került, már némi olvasottsággal is rendelkezett. Diákként az oskolamester segédje, majd pedig debreceni diák. Kisújszálláson segédtanító (praeceptor) volt. Sokoldalú, főleg autodidakta műveltségre tett szert. Megtanult németül, görög és latin nyelven olvasott, angolul, franciául tanult. Megismerte Goethe és Shakespeare világát…

Debrecen, a magyar kálvinista műveltség székvárosa ébresztette rá a művészet szépségére, nagyságára. Szobrász, festő akart lenni, de másfél esztendős diákoskodás után vándorszínésznek állt. A máramarosi színészkedésből hazagyalogolva, az esőzések, erdőben való kényszeralvások miatt súlyosan megfázott. Magas lázzal járó tüdőgyulladást vészelt át. A családját pusztító tbc-vel szemben azonban immunisnak bizonyult. Tizenhét évesen lelki összeomláson ment keresztül. Amikor úgy érezte, hogy révbe ért, megnősült.

A Toldi költője a szellemi-lelki esztétikai értékeket teremtő poézisben talált életre szóló hivatást: küldetést: „Mi a tűzhely rideg háznak, / Mi a fészek kis madárnak, / Mi a harmat szomju gyepre, / Mi a balzsam égő sebre; / Mi a lámpa sötét éjben, / Mi az árnyék forró délben,... / S mire nincs szó, nincsen képzet / Az vagy nekem, oh költészet!”

Tompa Mihály A gólyához című allegóriában fogalmazza meg a leveretés utáni sorsállapotot: „Neked két hazát adott végzeted, / Nekünk csak egy – volt! az is elveszett! (…) Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk.” 1852-ben pedig már, reményhitét és temperamentumát követve, a „Fiaim csak énekeljetek!” buzdító szóval üzen. A nemzet kiábrándult, letargiába süllyedt, hiába ontott vért. Következett a bosszúállás, császárhű ’gutgesinnek’, besúgó senkik kapaszkodtak a ranglétrán.

Arany félreállt, az 1848-as nemzetőr bujdosik, üldözötteket bújtat, a vidéki, nagykőrösi tanárság lett a menedéke. Az 1850. március 19-re datált elégiát: „Letészem a lantot. Nyugodjék. / Tőlem ne várjon senki dalt. / Nem az vagyok, ki voltam egykor, / Belőlem a jobb rész kihalt. (…) Hová lettél, hová levél / Oh lelkem ifjusága! (…) Letészem a lantot. Nehéz az. / Kit érdekelne már a dal. (…) Oda vagy, érzem, oda vagy / Oh lelkem ifjusága!” A nagykőrösi koraszakot lezáró Az örök zsidóról Barta János írt nagyszerű tanulmányt: „Szegény zsidó... Szegény szivem: / Elébb-utóbb majd megpihen. / Az irgalom nagy és örök, / Megszán s átkom nem mennydörög: / Tovább! tovább!” (1860.)

A szabadságharc leverése, Petőfi elvesztése, a kilátástalan sorsérzés magányba, depresszióba taszítja. Testi-lelki betegségeinek történetével többen is foglalkoztak, de annak jelentőségét az életmű alakulására kellően máig sem tudatosították. Elhatalmasodó fül- és fejfájás, gyomor- és bélrendszeri, szív és érrendszeri betegségek sújtották. Az önismeret nyomós oka íratta vele: „És nékem e földön teherből, / Bánatból rész jutott elég: / Azzal fölérő boldogságot / Hiába is reménylenék.” (Fiamnak, 1850. február 15.) Felismerte neuraszténiáját, mai nevén: az atípusus depressziót.

Eszméit, eszményeit, erkölcsét mélységes empátia, humánus beleérzés hatja át. Évek, ti még jövendő évek verséhez Byrontól, a romantikus világfájdalom (Weltschmerz) költőjétől veszi a mottót: My hair is gray, but not with years – A hajam szürke, de nem az évektől. Iszonyúan megszenvedte a mysterium passionis mélységeit, de magát önfegyelemre intette: „Szűnj meg, panasz; ne háborogj, szív! / Bűnöd csak egy volt: az erény. / Ha veszteség ennek jutalma, / Jajgassák-é, hogy megnyerém? / Vigasztalásul, annyi szenved, / És szenved nálam annyi jobb; / Miért ne én is... porszem: akit / A sorskerék hurcol s ledob!” (1850 febr. 15)

Depressziós állapotáról már 32-33 évesen így vall a Ha álom az élet című, Töredéknek nevezett versében: „Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, / Mely fölébresszen egy boldogabb valóra? / Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás (…)? / S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag? / Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag? / Bánatból, örömből az örömrész hol van? Gyulai Pálnak írja 1854-ben: „Kedélyem meg van törve, se kedv, se erő.”

Horváth János állapítja meg: „Arany, 1867-ben Összes Költeményeit rendezvén sajtó alá, az Elegyes darabok elé írt előszavában szintén ’lelkülete’, ’kedélye’ megváltozásában jelöli meg annak az okát, hogy miért van ebben az időben (1847-1861) annyi ’töredéke’. Az 1849 utáni időszak „ólomsúllyal borult’ lelkületére. „1848-ig három év alatt négy nagyobb művet írt meg: e korból nincsenek töredékei’, és ha a szomorú catastropha közbe nem jő, később is alig hagytam volna valamit befejezetlen. De jött az általános izgalom, jött a csüggedés kora... hajtott a munkaösztön, de nem találtam irányomat.”

Arany nem tartozik az önpusztító géniuszokhoz. Bár erősen dohányzott (pipázott, tubákozott), sétákkal, karlsbadi fürdőkúrákkal igyekezett őrizni egészségét. 1860 őszén sikerült kilábolni kedélybetegségéből. Második költői indulása igazi másodvirágzás, 1865 decemberéig, lánya haláláig tart. Az 1869-es és 1870-es év fordulóján epebetegség gyötri. Deák és Eötvös a lakására küldte Kovács Sebestyén Endre sebészprofesszort, aki 1870. január 13-án a költőt, érzéstelenítés nélkül, epekőre megoperálta. A műtét helyén sipoly keletkezett, a soha be nem gyógyuló tályogot élete végéig naponta kétszer kellett kötözni.

1877-ben két versben is vall kimondhatatlan fájdalmáról: „Mit is akarsz?... nézz az időre: / Ősz van, s neked bús télre jár, / Szemedben köd lett a sugár, / Dér, hó leszállott a tetőre.” (Még egyszer) Az Ex tenebrisben konkrétan megnevezi fájdalmát: „…a vakságnak / kiürítem poharát.” Az Áj-váj szenvedéseinek legtalálóbb összegezése, 1868-ból való: „Vagy a tüdő, vagy a máj, / Vagy a szív, de az a táj! / Érzem, szorul, feszül, fáj. / Ettől csappan meg a háj: / Ez mondja majd nekem: állj! / Hanem panaszt ne ejts, száj! / Az élet úgy se volt báj, / Meghalni jobb, ha – muszáj!”

Milton vakságban, Beethoven süketségben, Vörösmarty szív- és érrendszeri betegségben szenvedett, Aranyt mindez együttesen sújtotta: „Szenvedek én egyben-másban, / Vén hurutban, fulladásban, / Rokkant ideggyengeségben, / Félvakságban, siketségben, / S impertinens dicsőségben.” (1877-78)

A Nagyon fáj. Nem megy korszakát túlélve kegyelmi ajándékként élte meg az Őszikék verstermő időszakát. Utolsó, 1880 márciusában készült fényképén a 63 éves költő teljesen ősz, távolba révülő, nagybeteg, elaggott öregember. Czeizel Endre szerint is „Korai testi hanyatlásában a családi tragédiák, valamint a történelmi-politikai helyzet alakulása mellett testi-lelki betegségei is bizonyosan szerepet játszottak.

Utolsó éveiben a szüntelen fájdalom állapotában élt, akadémiai lakásából csak néha merészkedett ki. Ihletadó, testet-lelket erősítő élmény volt számára a Margitsziget csendje. Egy ilyen a margitszigeti sétán, 1882, október 10-én – a zsebóráját akarta megnézni, de közben kigombolkozott –, a hűvös szél átjárta testét és megfázott. Aztán súlyosan meghűlt, amikor a Petőfi-szobornál avató beszédet mondott. Végül valóra vált költői jóslata: „Életem hatvanhatodik évébe’ / Köt engem a jó Isten kévébe, / Betakarít régi rakott csűrébe, / Vet helyemre más gabonát cserébe.”

- Emberség és magyarság szelíd hitvallása, a családi szeretet, a hűség vallomása, a nemzetismeret forrása a Családi kör. A látszólag nyugalomba ereszkedő vers felragyogtatja a bátorságot, a betoppanó harcfi a szabadság véres napjairól beszél... Akkor még nem volt divatos kifejezés, de Aranynál kimutatható a civil kurázsi, annak ellenére, hogy A walesi bárdok után megbékélt a Habsburg garnitúrával. Ezzel a bátorság-vállalással az időben egyre távolodó hősöket miképpen hozta a kor társadalmához lélekben egyre közelebb?

– A Családi kör, az anya- és apa-motívumot felragyogtató, a Janus Pannoniusszal kezdődő…, Petőfinél, Adynál, Babitsnál, József Attilánál, Radnótinál, Weöresnél, Sinkánál, Juhász Ferencnél, Nagy Lászlónál, és számos magyar költőnél is felragyogó vonulat gyöngyszeme.

Az Arany-vers titok, van benne valami, ami teljesen soha meg nem érthető, mert misztikus. Arany isteni titkok tudója. Láttató erejű, rendkívül plasztikus képeiben, jelzőiben, inverzióiban óriási erő rejlik, amely része az imaginációt sok-sok eszközzel megteremtő versnek. Művészi hatása összefügg azzal, hogy a kínzó kérdésként fogalmazza meg, és egyetemes jelképbe kivetítve tárgyiasítja élményvilágának belső feszültségét.

A walesi bárdok költője homo moralis: nem megbékélt a Habsburg garnitúrával, hanem elszenvedte, kényszerűen elviselte a történelmi realitást, kiállta próbáit. A verséhez írt jegyzetében is analógiát tudatosít. A Wales tartományt meghódító I. Eduard angol király rémtette, az ötszáz walesi bárd kivégzése azért történt, hogy „nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.” Nem vállalta – „gyenge egészségére” hivatkozva – a Ferenc József magyarországi látogatására rendelt köszöntő vers megírását. 1857 nyarán fogott hozzá A walesi bárdok megírásához, 1861 táján fejezte be, és 1863-ban adta közre. Műve magas esztétikai fokon, egyértelműen közvetíti a zsarnokság elítélését, a bensőleg szabad ember meg-nem-alkuvását, a mártír hősök tiszteletét.

1867-ben Arany visszautasította a neki fölajánlott a Szent István-rend kis keresztjét, amelyet aztán akarata ellenére megkapott. A Mária Terézia által 1764-ben alapított rendjel a legmagasabb magyar kitüntetés volt megszűntéig, 1918-ig. Tompának azt írja erről: „előre se megkérdezve, se értesítve nem voltam…” Amint tudomására jut a kitüntetés szándéka, Eötvöst kéri: „Ha még lehetséges, múljék el tőlem e pohár! (…) azt sem tudom, mi következménye lenne, ha én e fejedelmi legfelső kegyet magamról elhárítanám: de úgy érzem, hogy helyzetemben e következményt kellene választanom inkább. (…) Ha tehát valami kérésem lehet »á mes amis devenus ministres« szíveskedjenek oda hatni, hogy e szándék vonassék vissza, mielőtt a nyilvánosság által helyzetem kényesebbé válnék.”

Eötvös válaszában kifejti: „Az, mit tőlem kívánsz, nem áll hatalmamban, s ha állana, nem tenném. (…) neked jogodban áll e rendjelt nem hordani, s ezt alkalmasint tenni is fogod, de azt visszaútasítani, ahhoz bizony, barátom, nincs jogod. Nemcsak a fejedelem iránti tiszteletet, de más érdekeket sértenél meg.”

Amikor az újságból értesül a belügyminiszter „Budán folyó év és hó 11-én 2366. elnöki szám alatt kibocsátott” rendeletében megjelent kitüntetéséről, azonnal írt báró Wenckheim Béla belügyminiszternek: „benső önállásom sérelmének látszata nélkül, felülről sem fogadhatom el e kitüntetést.” Arany levelének kézhezvétele után, Wenckheim Eötvös kíséretében személyesen kereste föl a költőt. (Eötvös már előbb is járt nála ez ügyben.)

A különös vendégjárás finom báját, színét és fonákját a humor és szatíra csodálatos változataiban fogalmazza meg: „Járnak hozzám méltóságok, / Kötik rám a méltóságot: / »Megbocsásson méltóságtok, / Nem érzek rá méltóságot.«”

Wenckheim június 23-án „post festa” válaszolt Aranynak, megerősítve Eötvös érveit: „az elismeréstől, jöjjön bár felűlről vagy alúlról, senki magát el nem vonhatja; nem vonhatja el magát különösen Tekintetes titkár úr akkor, midőn ezzel egyúttal a Magyar Tudományos Akadémiának megtiszteltetése is kapcsolatban áll. Így állván a dolog (…) nem haboztam a kérdéses rendjelt ide mellékelt hivatalos iratommal Tekintetes titkár úrnak (…) megküldeni.” Arany a levélre följegyezte: „A térítményt, melyben lényeges az, hogy örökösöm a rendjelet halálom után köteles visszaküldeni, aláírtam, egy köszönő szó nélkül visszaküldtem”.

Mit tehet a költő, ha visszautasítása ellenére is kézbesítik neki a nem óhajtott kitüntetést? – A különböző esztétikai értékű és műfajú (rigmus, gnóma, epigramma) darabból álló Csillaghulláskor rögtönzéseiben megírja a kitüntetés profán, az átélőjének azonban konkrét kálváriáját. Rögtönzéseinek zöme lelkiállapotának és humorelméletének felel meg. Már a szállongó hírekre is reflektál: „Azt beszélik rendjelt kaptam – / Nem vetettem, mért arattam?” X. darabja is ironikus: „Én is, amit sorsom rám mért, / Elszenvedem – a hazámért!”

Széptani jegyzetek című esztétikai munkájában definiálja humor-felfogását: „A humor (…) csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges. Nevetséges álarcába rejtett sírás.” Összeveti a komikummal és a szatírával: „A komikus író nevet a világ bohóságain, mulatja magát és másokat velük. A szatirikus csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.”

Kifigurázza a legmagasabb kitüntetést. Ennek „mosdatlan szájú” variánsa: „Hasfájásban szenvedek; / Érdemrendet küldenek; / Hej, ha egy jót sz… hatnám / Száz ily rendért nem adnám.” (Keresztury 1987, 440.) Eufemizált verziója: „Ha én egy jót alhatnám – / Száz keresztért nem adnám.” Humorának jellemzésére a Hiúságom című rögtönzés is kiváló, már a mottója is a kicsinyítés, lefelé stilizálás példája: „Minek nekem a rendjelek? / Szamárháton bársony nyereg? (…) Minek nekem az a kereszt / Disznóorra arany perec? (…)”

A kitüntetést prezentáló levélre Arany ráírta: „vettem 1867 június 12. reggel 8 órakor.” Ugyanezen napon már a kitüntetés a hivatalos lapban meg is jelent.” A Csillaghullás II. darabja erre vonatkozik: „Ami benne fényes: / Az irodalomé; / Ami benne kényes: egyedül magamé” Ennek a variánsa a III. számú: „Fénye, ragyogása… (ha van,) / Az irodalomé; / Gyanúsítása… (a’ van,) / Egymagamé!”

            A Wenckheimnek írott levele másolatának hátlapjára még hat (!) évvel később is

fontosnak tartotta följegyezni: „E levélnek eredménye az volt, hogy b. Wenckheim akkori belügyminiszter, amint már Eötvös is többször, személyesen jött hozzám elmondani, mennyire kompromittálnám őket, új minisztereket, magát a kiegyezést stb., mennyire sértem a felséget, ha visszautasító szándékomnál megmaradok”. Feljegyzésében folytatja „– Én tartottam magamat, míg lehetett, de végre belátván, hogy nagy demonstrationalis látszat nélkül (mitől mindig írtóztam) a visszautasítás meg nem történhetik, beleegyeztem […] de kikötöm, hogy én sem hálálkodni audientiára nem megyek, mint az etiquette követeli ily esetben, sem a keresztet soha fel nem teszem. Mind a kettőt megtartottam”.

 

- Az üdvösség és magyarság, haza és haladás – Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi nyomán – Aranynak is szent fogalom. Már a kortársak is tudták, mit jelent nekünk, magyaroknak Arany János. Poézisében melyek azok az értékek, melyek a mai magyar fiatalokhoz a kor közlési csatornáin eljuttathatók, melyek erőt adnak ifjainknak?

– Petőfi köszöntésében ma is – időn és téren – átragyog a pályatárs iránti üdvözlet szépsége: „Toldi írójához elküldöm lelkemet...” Arany művészetében mindig érezni a poézist, a költői szépséget, emberi jóságot. A textust befogadóban megteremtődik ízlés és lélek varázsköre. A Vojtina ars poeticában megírta, életművében valóra váltotta művészi hitvallását: „Nem ami rész szerint igaz, / Olyan kell, mi egészben s mindig az. (…) Nem a való hát: annak égi mássa / Lesz, amitől függ az ének varázsa”. Németh G. Béla szerint az utókor agyondicsérte „a balladásan földíszített, de alapjában kevéssé jelentős Híd-avatást, miközben olyan remekműveket nem méltattak kellő figyelemre, mint a Naturam furcâ expellas vagy az En philosophe.” Műveltségünk szerves részévé kellene tenni az Epilogus, a Naturam furcâ expellas, a Tamburás öreg úr, A lejtőn és a Mindvégig című verseket.

Irodalomtudományunk Aranynak köszönheti az epikai hitel fogalmát. Nála „Mindig marad – ha a fejére áll is – őnála valami vaskos, reális”. Ez alkati tulajdonságából, lelkiismeretességéből, tudós érdeklődéséből fakad a világ mindennemű dolga iránt. Az epikai hitel áthatja a műfajt, a stílust, a mű kompozíciós összetevőit is – a szerző kreatív tehetségétől és kötöttségeitől függően: „A nyelvnek is törvényeit: / Széppé, jóvá mi tészi: / Nyelvész urak jobban ’tudják’, / A költő jobban ’érzi’.” (Arany János: Aisthezis. Megérzés.)

Epikai hitele, szerkesztési elve Kodály kompozíció-értelmezésével rokonítható, akinek a példamondata: Componite mentes ad magnum virtutis opus – Komponáljátok meg lelketeket az erény nagy munkájához. Készüljetek lélekben az erény, a lelkierő nagy művéhez! Kodálynak a zeneszerző kompozitor, műve nemcsak gyönyörködtet, hanem lelki erőt, buzdítást is ad: az alkotót és a befogadót jobbá, szebbé, igazabbá teszi.

Verseinek mélyvilága negatívumok, hiányok és szenvedések bugyra. A formateremtés minden gondjával verseszményét szolgálja. Harmóniára törekszik, annak a feloldására, aminek hiánya élményvilágának empirikus szintjén fájdalmasan gyötörte. A lelkiismeretes számadó önmagában is hitfogyatkozást érez, de ez nem hitehagyás: „Oh, ha bennem is mint egykor, épen / Élne a hit…” Hite nem veszett el, csak eltűntek belőle az illúziók.

Költészettörténeti helyének kijelölése máig sem zárult le. A népiesség kanonizálását szorgalmazó Gyulai értékrangsorában Arany állt az első helyen. A kiegyezést óriási várakozás előzte meg. Az irodalmi-értelmiségi elit (Jókait kivéve) Deák oldalán állt, a politikai rendezéstől a magyar polgárosulás szerves fejlődését várta. Kemény és Gyulai nemzedéke, de a pályakezdő fiatalok legjobbjai is, mint Arany László vagy Asbóth János, sokat vártak és nagyot csalódtak a kiegyezést követő évtizedekben.

Nagyon tanulságos a Nyugat viszonyulása Aranyhoz. Tábora megosztott volt a magyar irodalmi hagyományok megítélésében. Osvát szerkesztői krédójába a sokszínűség programja is beletartozott, az esztétikai pluralizmus is. Ady és Babits Arany-képe távol áll egymástól. A „szabadító dal”-ra vágyó Ady a Kétféle velszi bárdok című versét Azoknak a poéta-társaimnak, akiknek az élet s a magyar élet több a poézisnál. Babits Arany Jánoshoz című versében így szólítja meg elődjét: „Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének: / ládd, léha gáncsok lantom elborítják / s mint gyermek hogyha idegenbe szidják / édesapjához panaszkodni tér meg: / úgy hozzád én.”

Kosztolányi radikálisan szembefordult az epikust hangsúlyozó Arany-képpel: „A költőben minden korszak mást lát, az új nemzedékek mindig a maguk igéit olvassák ki ugyanabból a könyvből, amit őseik az asztalon hagytak. Minden epocha feléje utazik s az évekkel új és új távlatok bukkannak fel. Apáink más Arany Jánost olvastak, mint mi. Övék volt az epikus, a fiatal, a nyugodt. Miénk a lírikus, az öreg, az ideges.”

A kései, a szenvedés misztériumát átélő és versekben megörökítő Aranyt, az Őszikék költőjét szerette: „Mert az, akit mi olvasunk mai magyarok, akit mi imádunk, a szenvedő Arany, a lírikus.” Az Életre-halálra című, hitvalló magyarság-versében Aranyra hivatkozik: „Lelkem ha kérte, amit a sors / nem adott, / Arany János bűvös szavával / mulatott.” Arany élete és költészete sorstükör. Márai a Halotti beszédében a magyarság nagy szellemei között idézi: „Mi volt egy nép? Mi ezer év? költészet és zene? / Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?”

Tóth Árpád, a gordonka-hangú „mértékes, csendes” költő úgy érzi: „Jajjá feketül a szó, / Mit ünnepedre piros dalba fontunk”. Költői definíciója: „Törékeny testben nagy lélek.” Fohásza a hódolat hangján szól: „Ó, lobogj nékünk most is, drága lélek, / Te adj erőt, dalunknak lelke légy, / Tüzes lángnyelve tavasz ünnepének, / Szálld meg a költők csüggedt kebelét...” A lélek tárulkozni akaró oldottsága képben és nyelvzenében is formát ölt. Plasztikus költői képalkotása szinte a képzőművészetet idézi. A belső látás és külső látvány, a tárgyias természeti elemek, a hangulati-érzelmi telítettség, indíték és stilizáció finom megfelelései: létezésminták. Formáiban a létérzékelés pontos képei jelennek meg.

Arany Sík Sándor is számára példakép. Radnóti pedig sorstapasztalata alapján, emberség és magyarság ügyében egyenes ági rokonának tartja. Komlós Aladárnak írja: „A szobám falán három »családi kép« van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön fej és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik »nem bennfentes« látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a közismert népivé stilizált arc) megkérdezik: „a nagybátyád?« vagy »a rokonod?« Igen, – felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy- vagy dédnagybátyáim ők.”

Arany a lelkiismeret parancsát követve, a szenvedés mélységeiben igazgyöngyöket termett. Költői imperatívusza: „A lantot, a lantot / Szorítsd kebeledhez / Ha jő a halál (…) Van hallgatód? / Te mondd, ahogy isten / Adta mondanod.” (Mindvégig, 1877) „Hallottad a szót: ’rendületlenül’ – (…) Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon / Merő szokássá szent imád ne váljon! (…) – Szirt a habok közt – hűséged megálljon! (Rendületlenül)

A Széchenyi emlékezete a létösszegező poétikai magatartás remekműve. A teremtő és megtartó emlékezet költője „a lángész csodáit” ünnepli. A Széchenyi által létrehozott monumentumokból teremt poézist. Történeti, eszmei, esztétikai érvénnyel, keresztény hitben, szeretetben, hűségben fogalmazza meg a nemzeti kegyelet gondolatait: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, / Egy éltető eszmévé finomul, / Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, / Amint időben, térben távozik. / Melyhez tekint fel az utód erénye; / Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”

Szépre, jóra, igaz és szent dolgokra indít, tanít, katartikus erővel lelki buzdítást ad: „Te sem haltál meg népem nagy halottja! / Nem mindenestül rejt a cenki sír; / (…) Mi fölkelünk: a fájdalom vigasztal: / Egy nemzet gyásza nem csak leverő: / Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, / Van élni abban hit, jog, és erő!”

Arany költészettörténeti helyének kijelölése ma is vitatéma. A népiesség kanonizálását szorgalmazó Gyulai értékrangsorában Arany állt az első helyen. A kiegyezést óriási várakozás előzte meg. Az irodalmi-értelmiségi elit (Jókait kivéve) Deák oldalán állt, a politikai rendezéstől a magyar polgárosulás szerves fejlődését várta. Kemény és Gyulai nemzedéke, de a pályakezdő fiatalok legjobbjai is, mint Arany László vagy Asbóth János, sokat vártak és nagyot csalódtak a kiegyezést követő évtizedekben.

A népnemzeti hagyományok konzervatívvá kövesedtek. Az Őszikéket író Arany meg tudott újulni, de az őt zászlójára tűző nép-nemzeti irányzat nem.–Gyulai nagy befolyással rendelkezett a Budapesti Szemle szerkesztőjeként, egyetemi tanárként, az irodalmi élet egyik irányítójaként, konokul őrködött a Petőfi- és Arany-nemzedék örökségén, és szembeszegült minden újdonsággal, újító szándékkal

Barta János Arany János-monográfiájában (1953) Arany „népi realizmusára” helyezte a hangsúlyt. Komlós Aladár szívügye a magyar századvég költészete, nem rajongott Aranyért, mégis igazságtevésre vállalkozott, bár bizonyos ellenszenvvel ítélt mindent, ami a népnemzeti irányhoz tartozott. Sőtér István az irodalompolitikai kirekesztés után nemcsak Arany János költészetét igyekezett „rehabilitálni”, hanem Madách nagy művét, Az ember tragédiáját és Kemény Zsigmond, sőt Jókai Mór regényeit is.

Németh G. Béla Arany János című tanulmánya (1967) a költő emberi és művészi mentalitását lélektani és poétikai szempontból is érzékenyen mutatja be. Pályakezdő tanítványai Az el nem ért bizonyosság című kötetben (1972). bonckés alá vették Arany ötvenes évekbeli lírájának egy-egy jellegzetes művét. A könyv riadalmat keltett, mert a formalista, strukturalista és fenomenológiai irányzatok eredményeiből merítő módszereket, az Arany-lírát nemzetközi kontextusba helyező, kritikával is illető álláspontot képviseltek.

Dávidházi Péter, Arany irodalomkritikai nézeteit tárgyaló monográfiájában (1992), „a magyar strukturalizmus atyjá”-nak tette meg a költőt. Szili József az Arany-líra „posztmodernségé”-t emelte ki 1996-ban megjelent könyvében. Arany mesterségbeli tudásában, mívességében többé-kevésbé elleplezett (tudatos) nyelvjátékot lát, ami önmagában is megálló, az utókor bámulatát méltán kiváltó világlátást jelent.

Arany legihletettebb pillanataiban – sokat szenvedett népének szellemében – olyan műveket alkotott, amelyek kőbe vésve állják az idő viharait. Univerzális költészete, nyelvteremtő géniusza nyelvi-történelmi ősidőket idéz, a XX. századi modernséghez vezető utakat jelöli ki. A jelenkor emberének is tud lényeges dolgokat mondani. Születésének bicentenáriumán főképpen a nagyon kevés számú kutatójára vár a teljes élet és életmű korigényhez méltó újraértelmezése, újraértékelése. Lírájának sok-sok értéke újraolvasásra, újrafelfedezésre érdemes. Költészete nagyon tiszta, szívmelegítő élmény, mással nem pótolható lelki táplálék. Iránymutatásért, lelki biztatásért ma is érdemes hozzá fordulnunk. Tőle jelenkorunk költői és olvasói egyaránt új inspirációkat remélhetnek. Kultusza nemzedékek lelkiismereti vizsgája volt és marad.

 

Jutadombi magyar katonai győzelem 1956-ban

 

Csapataink harcban állnak – jelentette be Nagy Imre miniszterelnök 1956. november 4-én a rádióban. Utóbb a szocialista propaganda megpróbálta nevetségessé tenni a mártír kormányfő e szavait. Pedig a Jutadombnál a Magyar Néphadsereg légvédelmi tüzérosztaga olyan csapást mért az ott támadó szovjet haderőre, hogy a megszálló sereg a sebesültek mentését sem merte megkísérelni, azonnal megfutamodott. Az országot védő hősöket utóbb az országot képviselő hatalom – a hadtörténelemben párját ritkító módon – kitüntetés helyett halálbüntetéssel, illetve súlyos börtönnel „jutalmazta”. Dr. Marossy Endre hadtörténésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. március 30.

- Tanár úr, a hazánkat 1956 novemberében letaposó lánckerekek ellen a Magyar Néphadsereg egyetlen győzelmet aratott,  Jutadombnál, együtt a pesterzsébeti és soroksári nemzetőrökkel. Erről a katonai diadalról miért hallgat az utóbbi 27 évben is mind a magán, mind az állami nyilvánosság?

- A Jutadombnál november 4-7. között folyt harc a szovjet intervenciós csapatok ellen. Azokra, akikről  kiderült, hogy ezekben a harcokban részt vettek, lesújtott a megtorlás. Száznál több embert, katonákat, rendőröket, nemzetőröket, polgári személyeket zártak börtönbe évekre, sőt évtizedekre. Nyolc főt kivégeztek. A perek anyaga nem volt kutatható. A legnagyobb szabású katonai per, a Jutadombon harcoló esztergomi katonák ellen lefolytatott Mecséri-per aktái kifejezetten titkosak maradtak. A kivégzett katonák, tisztek halotti anyakönyvi kivonata szerint a halál oka: meghalt. A temetés helyét nem közölték, ha lehetett is tudni a 301-es parcellát, ott egyetlen fejfa sem volt, oda látogatni veszélyes volt. A rendszerváltás idején kiadott első, részben fényképes album a hősi halottakról nagyon hézagos ismereteket közölt. Szendi Dezső alezredesről, a Mecséri-per másodrendű vádlott áldozatáról annyi állt, hivatásos honvédtiszt. Hiányoztak az adatok, nem véletlenül. A november 4-ei harcok részleteit titok fedte. Sokan évtizedekig azt gondolták, hogy a magyar küldöttséget szállító szovjet/volt-ÁVH-s menetoszlop Soroksár felől érkezett a Jutadomb elé. Szerencsére az egykor elítéltek többsége még élt, és mind bátrabban mert nyilatkozni. Az érdemi adatközlőkön kívül voltak olyanok, akik az évek során szerzett ismereteiket nem tudták leválasztani a velük valójában megtörtént eseményekről, voltak olyanok, akik előnyt kovácsoltak hitelesnek feltüntetett históriájukból, és voltak önjelölt jutadombi parancsnokok. A szakemberek számára megnyíló kutatási lehetőség évekig nem tudta ellensúlyozni ezt. Én 2004-ben találtam rá a jutadombi témára, elsősorban a Jutadombhoz kötött első, október 26-i harcokra, és eleinte csak ezek hátterében igyekeztem fényt deríteni november 4-ére. Ekkor ismerkedtem meg a Mecséri-per aktáival, kötetszámra adták át a levéltárban. Az 50. évfordulóra egy  megalapozott eseményvázlatot sikerült  összeállítanom a november 4-ei harcokról és a Mecséri-perről. De mélyebb következtetéseknek ekkor még egész egyszerűen nem jött el az ideje. Például azért nem, mert az ezer oldalara terjedő kihallgatási, tárgyalási jegyzőkönyvek kikényszerített vallomásokat foglaltak magukba, tehát mondatról mondatra kellett volna érvényesíteni a forráskritika szabályait. Amihez a következő tíz év sem volt elég. Most elkészült jutadombi könyvem írásának utolsó fázisában, eddig fel nem tárt források alapján állítom, hogy november 4-én a Magyar Néphadsereg alakulatai, együtt harcolva a pesterzsébeti, soroksári nemzetőrökkel és polgári fegyveresekkel egymás után két szovjet menetoszlopra mértek csapást (az elsőben volt ÁVH-sokra is). Ez idáig azt sem lehetett bizonyítani, hogy két külön menetoszlop érkezett Pest felől. A szovjet katonák veszteséglistáinak és sírjainak elemzése, valamint több jutadombi per dokumentumainak összevetése alapozta meg álláspontomat, továbbá azt a határozott véleményemet, hogy ebben a két összecsapásban az intervenciósok elhagyták a harc helyszínét,  sebesültjeik, sérült harci technikáik kimentését meg sem kísérelték, a volt ÁVH-sokat kivéve fel sem vették a harcot a jutadombiakkal – akik tehát a hadtörténetírás általános értékrendje szerint győztesként maradtak állásaikban. A fentieket azért részleteztem, hogy világossá váljék: nem elhallgatás, hanem a rendkívül összetett kutatási folyamat magyarázza a fent említett hiányt.  

  

- Szovjet menetoszlop jött Pest felől. A harcra már felkészült esztergomi és pestlőrinci közepes lövegek olyan csapást mértek rá, hogy égő harckocsik, szétlőtt sorozatvetők, kilőtt teherautók, elesett szovjet katonák borították a Papírgyártól a Jéggyárig terjedő útszakaszt. A szovjet oszlop úgy hagyta el a harcteret, hogy meg sem kísérelte a szovjet sebesültek,  menekülők mentését, a sérült harci technika 

elvontatását. Bizonyíthatóan elesett  legalább 23 szovjet katona, valamint legalább 5 volt ÁVH-s.  A jutadombiak oldalán egyetlen katona vagy nemzetőr sem esett el. Győzelmet arattak.  Így nézve ezek a hősök történelmileg hogyan hitelesítették Nagy Imre szavait: Csapataink harcban állnak?

- A miniszterelnök rádiószózatának számos  értelmezése ismert, közöttük olyan is, ami nem az utódok véleménye, hanem a kortársaké, amin mi utólag nem változtathatunk. Idézem az esztergomi könnyűs ütegparancsnokot, az utóbb kivégzett Kicska János főhadnagyot, aki börtönében sem tagadta meg, hogyan hatott rá Nagy Imre rádióbeszéde. Önvallomásában saját kezűleg írta: „November 4-én a munkásszálláson hallottam Nagy Imre segélykiáltásait, majd átmentem a közepes tüzelőállásba és mondottam Kliebert szds-nak, hogy legjobb lesz innen elmenni vissza Esztergomba…Kliebert szds. erre azt mondta, nem lehet.” (Kliebert László százados volt a jutadombi páncélelhárító körlet parancsnoka, a munkásszálláson helyezték el a katonákat november 2-3 éjszakáján. Az elöljárókkal november 4-ére virradó éjjel  minden összeköttetés megszakadt.) Kicska főhadnagy tehát segélykiáltásként értelmezte a rádiószózatot, azonnal az elvonulást javasolta. Lövegraj parancsnoka, az 1963-ban amnesztiával szabadult Dékány József szakaszvezető november 4-én reggel egyik katonája pesterzsébeti családjánál tartózkodott. Vallomása szerint: „rádión hallottuk Nagy Imre felhívását és ezután elindultunk vissza a tüzelőállásba, ahová kb. 6-kor érkeztünk meg. Ekkor már a tüzelőállásban is tudták a hírt és Kicska főhadnagy parancsa alapján nagy készülődés folyt, hogy az arra esetleg elhaladó szovjet csapatokkal a harcot felvegyük.” Dékány szakaszvezető a tanú rá, hogy Kicska főhadnagy katonához méltóan tudomásul vette elöljárója döntését, aggályai ellenére katonáit felkészítette a harcra. Könnyűsei kilőttek egy Katyusa sorozatvetőt, egy volt ÁVH-sokat szállító teherautót, és a nemzetőrökkel együtt részt vettek a menekülő volt államvédelmisták és szovjet katonák üldözésében és egy részük megsemmisítésében. Itt, a Jutadombon a katonák (és a rádiószózatra hasonlóan harcba vonuló nemzetőrök) tehát hitelesítették, hogy „csapataink harcban állnak”. Más kérdés, hogy fél zászlóaljnyi katonáról és nagyjából ugyanennyi nemzetőrről beszélünk. Összes lőszerük 2-3 napi ellenállásra volt elegendő. A Magyar Néphadsereg egésze, több tízezer katona  a vezérkar és a Honvédelmi Minisztérium utasításait követte, ezek pedig a szovjetekkel való harc elkerülésére utasították a parancsnokokat.

Ezért a győzelemért nagyon sokan kerültek börtönbe, internáló táborba és töltöttek ott hónapokat, de inkább éveket sőt évtizedeket. Három esztergomi sorkatona csak 1970-ben szabadult. Kivégeztek 8 főt.

 

- A március 27-ei szoboravatásról 2017-ben is csak töredékesen számolt be a hazai sajtó. Vizsolyi János Memento viviere című szobra miként segítheti fölépíteni a nemzet emlékezetében a jutadombiak hőstettének tiszteletét?

Egy műalkotás értelmezése egyénenként eltérő lehet. Számomra ez a szobor a Jutadombból égbeszökő, mindent maga alá gyűrő életerőt jeleníti meg. Méltó hely, hogy felidézzük mindazt, amit a Jutadomb nekünk jelent.  Emlékezünk a katonákra, nemzetőrökre, polgári harcosokra és azokra, akik a szabadságharc leverése, a börtönévek megpróbáltatása  után is fenntartották a reményt az újra kezdésre, a lyukas zászló újbóli felemelésére.

 

Költészet napja: "Ahol a szeretet örül, ott az ünnep"

 

József Attila 21 évesen írta nővérének, Jolánnak levélben: „Még ajánlhatom azt is, hogy vedd elő pl. Balassi Bálintot (ő írta ezt a gyönyörűségesen szép 3 sort: Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje! Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!); vagy Csokonait, Berzsenyit, akik nagyon nagy költők és írj róluk tanulmányt.” Maga a költőket ajánló költő április 11-én született, 112 évvel ezelőtt. Születése napját sok évtizede a Költészet napjaként ünneplejük. Cs. Varga István József Attila-díjas irodalomtörténész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. április 11.

-  Tanár úr, mi állhat a mögött, hogy nemzetünk ünnepnapot szentel a költészetnek, s ez az ünnep túlél politikai rendszereket, kormányzati ciklusokat?

– A Költészet napja a magyarság számára igazi versünnep; József Attila születésnapjához kötődik, bár tudjuk, Márai Sándor is április 11-én született.

Irodalmunk kultikus szokásrendje genetikusan kötődik a kultuszhoz, végső soron az Isten-kultuszhoz: a szakralitáshoz. Sokáig közmegegyezésnek számított: „A nemzet midőn jeleseinek szobrot emel, magának állít emlékoszlopot s midőn elhunyt jeleseit tiszteli, magát teszi tiszteletre méltóvá.” Az irodalmi kultusz tudatosította, hogy a magyar nép géniuszai őrzik és továbbadják a nemzeti szellem őrlángját. Vörösmarty hitte és hirdette: „lesz még egyszer ünnep a világon”. Szabó Lőrinc célkitűzése: „Legyen a költő hasznos akarat”; legszebb kötetének címe: „Harc az ünnepért”.
Az ünnep fogalmának jelentése: naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontos eseménynek, személynek állít emléket, és rendszeresen megünneplik. Eredetileg a latin dies festus, a szilárd nap elnevezésből ered. Többes száma: festa, változatait megtaláljuk az európai nyelvekben: az olaszban festa, a spanyolban fiesta, a franciában fête, a németben Festtag, az angolban feast. Hamvas Béla szerint: „Az ünnep a közösség. Az ünnep minden ember közössége abban az isteni létben, ahová az ember csak énjének feláldozása árán jut el. Minden közösség ünnepi. Nincs is más ünnep, csak a közösségé.” József Attila a Sursum corda gondolat inspirációjára írta: „Emeljük föl szívünket! Azé, aki fölemeli”. A misében a pap így szólítja fel a híveket: „Emeljük föl szívünket!” – A válasz: „Fölemeltük az Úrhoz.”
A lényeg: hálaadó szeretetben éljük át a világ és önmagunk mélységeit. Erre csak a kegyelem révén vagyunk képesek. Az ünnep a léttel és benne önmagunkkal való találkozás megtisztító és fölemelő élmény: katarzis, egyben az öröm forrása is.
Az ünnep titka, hogy mélysége, tartalma, jelentősége legyen, és aki ezt át tudja élni, az képes lesz ünnepelni. amikor ünnepelünk, kifejezünk valamit abból, amiért érdemes élni, ami számunkra a lényeg. Ha pedig egységben tudunk lenni az ünnep lényegével, akkor át tudjuk adni magunkat az ünneplésnek. Az ünnep lényege, hogy a lelkünket elkezdjük hangolni, hogy érzékennyé válunk a jó, szép, igaz és szent minőségekre.
Aranyszájú Szent János remekül határozza meg a lényeget: „Ubi caritas gaudet, ibi festivitas – ahol a szeretet örül, ott az ünnep.” Az ember igazán csak közösségben tud ünnepelni, mert az ünnep közelebb hozza egymáshoz az ünneplőket, az emlékezés által közelebb hozza a jelenhez a múltat, az élőkhöz a holtakat, köztük hajdani szeretteiket is. Tágas és bensőséges együttlétet teremt: az „együtt-lét” jelentőségét az ünnep erősíti meg.
Az ünnep velejárója, forrása is a hálaadás. Az ünneplő mintaképe maga a Teremtő, aki szeret ünnepet szerezni az embernek. A teremtés végén megpihent, ünnepet tartott. A káoszból rendet, vagyis kozmoszt, fénylő rendet, mundust teremtett, átjárta a mindenséget kegyelmi áldásával. Hálát adunk a Teremtőnek a világért, létünkért, kegyelmi ajándékaiért, amint a 8. zsoltár: „Uram, mi Urunk, milyen csodálatos / széles e világon a te neved! / Bámulom az eget, kezed művét, / a holdat és a csillagokat, amiket te alkottál.”
József Attila a Csöndes esteli zsoltárban így vall erről a hálaadó, örömteli érzésről: „Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet...” Az ünnep közösséget teremt Istennel és egymással: sacrum convivium. Az Eucharisztia a keresztény ünneplés forrása és csúcsa: sacrum convivium – szent együttlét Krisztusban jön létre. Az egyéni lét kitágul: együtt-létté, közösségben, szent időben megélt élménnyé válik… Szabó Lőrinc Ünnep című verse tanúsítja, a költő tudja, ki az ünnep igazi szerzője, kinek tartozunk hálával: „Áldassál, Uram, amiért / a mulandó örömök s harcok hétköznapjai után / megteremtetted az ünnepet, / (…) aki az idők teljességében / értem is eljön / és áldott karjaiban / elringat mindörökre. Amen.”
A jól informált tudatlanság korában líránk szakrális vonulata humánus értékekben bővelkedik, mégis több szempontból is elfelejtett irodalommá vált. Pierre Emmanuel felismerése irodalmunk szakrális vonulatára is érvényes: „A szó az örök Létből való részünk ebben a világban, amely állandóan szétporlik, minthogy állandó esendőségünktől beteg. Erről a szóról, erről a hangsúlyról ismerjük fel – kegyelmi állapotban –, mit jelent embernek lenni… Szólni annyi, mint szeretni.”
Korunkban gyökeresen megváltozott a kultúra, a művészetek, köztük az irodalom jelentősége, a társadalomban és az egyén életében betöltött szerepe. A mammon-hitű, szekularizált, mindent relativizáló, profanizáló és deszakralizáló jelenkorban különösen nagy szükségünk van az önismeretet, valóságtudatot erősítő, nemzetépítő irodalom összetartozást tudatosító szellemi-lelki erejére. A „posztmodern utáni modernség” korában már a szakralitás dimenziója sem tiltott terület, csupán közöny, érdektelenség veszi körül. Sorsirodalmunk követelménye: az értékőrzés, értékközvetítés, az emlékezés és emlékeztetés.
Ebben a Mammon, profit és reklám vezérelte világban sokféle izmus jött létre és múlt ki. Ugyan hangoztatták, hogy a történelem az élet tanítómestere, miközben minden erővel igyekeztek eltörölni a múlt vallási, kulturális, szellemi-lelki értékeit. Megváltozott a szerző, a könyv és az olvasó viszonya is. Létfontosságú feladatunk a csodálatos, megtartó erejű magyar szellemi-lelki értékek tudatosítása, közvetítése, életben tartása.

A gyorsan múló időben, a változások közepette is van valami, amin az idő sem tud változtatni: „A könyv is emberi test. Papiros-test. A Földön élt lélek világító része maradt benne. S hangtalan beszéde könnye, mosolygása, – szíve dobogása.” (Gárdonyi Géza)
Az igazán nemes művészet lelkileg is építi az embert. Kodály értelmezésében a komponálni annyit tesz, mint „lelkierőt gyakorolni”, „az erényre készülés az igazság mélyebb megismerése, akár tudományos, akár művészi igazságról van szó.”
A XX. és XXI. század civilizációja a művészet létének értelmét is megkérdőjelezte. Egyre reménytelenebb a „Minek a lélek balga fényűzése?” kérdésre adható válasz. Az írói világkép és minden egyes könyv értékelésekor – Jáki Szaniszló nyomán – alapvető szempontnak tekintem: a szerzőnek a tradícióhoz való viszonyát, az emberfogalmát és az írói célkitűzését. A szerző hagyományhoz való viszonya megmutatja a kontinuitás és diszkontinuitás mértékében megnyilvánuló értékszemléletet, emberfogalma azt tanúsítja, hogy elfogadja-e az ősbűn átöröklődő következményeit.

-  „Adj magyarságot a magyarnak” – kérte a Szabadságtól az a poéta, akit életében is, majd később egy korszakon át baloldalinak, sőt egy időben még "proletárnak" is címkéztek a hivatalosságok. Megvilágítható-e az a titok, amelyért ezt a költőt pártirányultságtól függetlenül nemcsak tisztelik, hanem szeretik is a magyarok?

 

– Németh László az Ady-örökségről szólva állapította meg: „Egy költő műve azzal, hogy itthagyta, nem kész. Nemzete szellemében kell elkészülnie. A nagy nemzeteknek nemcsak azért vannak nagyobb íróik, mert a többől több olvasható ki. Egy nagy nemzetnek több idegsejtje s otiuma van rá, hogy nagyjain eltűnődjön, árnyalataikat kibontsa, vívmányaikat a nemzeti életbe fölvegye.” Rónay György a magyar literatúrára jellemzően fogalmazott: emberség és magyarság összhangját képviseli, azét a magyarságét, amelynek lényege a humánum. Emberség és magyarság egymástól elválaszthatatlan. József Attila szerint a nemzet „közös ihlet”, Németh László számára „közös vállalkozás” – jóra, szépre, igazra, szent dolgokra.
Költészetünknek nem formai elemeiben keressük a magyar jelleget, hanem a lelki tartalomban. A magyar költő európai jelenség, ha rendre el is maradt a külhoni elismerés, dicsőség. Arany János híres vallomása személyes lelki állásfoglalás: „Nem szégyellem, nem is bánom, (…) Magyaros lett irományom / S hazám földén túl se jár, / Költő az legyen, mi népe – / Mert kivágyni: kész halál.” Széchenyi tudta és vallotta: „nem utolsó dolog magyarnak lenni.” (1805-ben csak hat ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy családjukat az osztrákok kiirtják.)
József Attila istenes, vagyis tematikusan is szakrális-spirituális versekben is maradandót alkotott. A Mama közismert soraiban a mosónő fia úgy láttatja édesanyját, mint ahogyan oltárképen szokták megfesteni a Szűzanya menybevételét. Az Égi anya földi helytartója minden földi édesanya. A Szűzanya Stella maris, Tengerek csillaga, Regina Coeli, vagyis az Ég Királynője: „Nem nyafognék, de most már késő, / Most látom, milyen óriás ő – / Szürke haja lebben az égen, / Kékítőt old az ég vizében.”
József Attila a pártos részérdekeken, ideológiákon felülemelkedő, szakrális-spirituális verseiből csupán néhány példára utalok: Óda – „Vérköreid, miként a rózsabokrok, / reszketnek szüntelen. / Viszik az örök áramot, hogy / orcádon nyíljon ki a szerelem / s méhednek áldott gyümölcse legyen.” – Üdvözlégy Mária… „áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.” A Reménytelenül tanulságos motívuma: „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szeliden / s nézik, nézik a csillagok.” Előzménynek tekinthetjük Csokonai Dr. Földiről egy töredék című versének a következő részletét: „Látod-e, mely kicsiny itt a főld, félrésze vizekkel / Béfoglalva setét zőldes, félrésze világos, / S mint félérésű citrom hintálva tulajdon / Terhe nyomásától, lóg a nagy semminek ágán.”
A közös forrás Jób könyve: „Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.” (26.7.) A katolikus biblia-fordításban: „Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.” A Semmiség fölé függesztett Föld –„lóg a nagy semminek ágán”. A csíksomlyói zarándokkönyvbe kívánkozik az egyik legszebb, gondolati és esztétikai szempontból is csodálatos és igaz verses imádsága: „Édesanyám, egyetlen, drága, / te szűzesség kinyílt virága, / önnön fájdalmad boldogsága. // Istent alkotok (szívem szenved), hogy élhess, hogy teremtsen mennyet, / hogy jó legyek s utánad menjek!”
A Mindenható Igével teremtett, a költő Szóval alkot. A művészi katarzis élménye: amikor egy felfénylő szakrális-spirituális pillanatban felhangzik bennünk a létezés öröme: „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.” Akár természettudományi módszerekkel vizsgáljuk az Univerzum rendjét, akár a lelkiségünkkel kutatjuk, mindig – mint a távolban a párhuzamos két egyenes – a Végtelennel találjuk magunkat szemben. A költő felismerése: „Az isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte az egész világot”

- „Ó, én édes hazám, te jó Magyarország”, „Édes hazám, fogadj szívedbe...” Az „édes hazám” jelzős szerkezet négy évszázadon szökkent át. Mennyire küldetése a mai, XXI. századi magyar költőknek, hogy e két szó ott vibráljon rímeik, ritmusaik, metaforáik mögött?

 

– Németh László – Sőtér István Apátlan irodalom című művéről szólva – leszögezte: „Elapadt a magyar irodalom… Nem, hiszen művek vannak – csak irodalom nincs. Nincs, aki a műveket meglássa, méltassa – s a nemzet tudatában elhelyezze.”
Balassi korokon átragyogó üzenete a magyar küldetéstudat költői definíciója, emlékezetünkben és a szívünkben is él: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, / Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, / Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!” Hitben és magyarságban megfogyatkoztunk… Széchenyi a cselekvő patriotizmus példaképe, 1846-ban, az Akadémián elmondott beszédében ragyogó példát adott: „A hazaszeretet azon szent láng, melyért, bármily gyermeki érzelemnek gúnyolják is azt a világ hidegen számító cosmopolitái, nincs mit pirulnunk, mert a legtöbb magasztos cselekedet mégis innen vette, innen veszi, és innen fogja venni a Földön eredetét.”
A ma embere mindent rációval akar megérteni, és pénzzel, hatalommal megszerezni. A világ megismerése rációval történik, de a mens a végső okokra, célokra, a létkérdésekre is rákérdez: miért születtünk, mi a célja életünknek? A megtartó erők: hitünk, kultúránk, nyelvünk és szülőföldünk, szabadságunk szeretete. Vészesen szekularizálódó korunkban vissza kell térnünk szakrális értékeinkhez: az Evangéliumhoz, a Jézus-eszményhez.

 

 

Kádár-huszárok és pufajkások Vásárhelyt

 

Nyilvánosságra hozta a hódmezővásárhelyi Emlékpont a honlapján azoknak a helyi munkásőröknek és karhatalmistáknak a névsorát, akik részt vettek az 1956-os megtorlásban – jelentette be a közgyűjtemény vezetője, dr. Miklós Péter. Neki tett föl kérdéseket a présház Hírportál.

2017. május 5. 

 

- Igazgató úr, Ön szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából nemcsak a hősökről és áldozatokról kell beszélni, hanem azokról is, akik részt vettek a megtorlásban és ezt követően a diktatúrát helyben fenntartották. Ám azt tapasztaljuk, hogy kettős mérce érvényesül: a baloldali – vörös – bűnök megbocsáthatóak más bűnökkel szemben, legalábbis a fősodor szerint. Hogyan állítható helyre a társadalomban az egyensúly?

- A kommunista korszak bűneit és hazánk államszocializmus kori történetét ismertető hódmezővásárhelyi Emlékpont és a fönntartásában működő, a holokauszt borzalmait bemutató Magyar Tragédia 1944 kiállítóhely állandó és időszaki tárlatai arra törekszenek, hogy fölhívják a figyelmet mindkét emberiségellenes huszadik századi totalitárius politikai rendszer – a náci és kommunista diktatúra – vállalhatatlanságára. Mindkettő az emberi méltóság és az emberi minőség ellen lépett fel, s mindkettő elítélendő. Az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások hatvanadik évfordulóján kötelességünknek éreztük a Kádár János nevével fémjelzett kommunista diktatúra létrehozóinak és első fegyveres támogatóinak a vásárhelyi tevékenységét – és a tagság névsorát – feltárni és nyilvánosságra hozni. 

Ezek voltak azok az emberek, akik az ötvenhatosokat „begyűjtötték" és megfélemlítették, s ezzel a demokratikus törekvések képviselőinek ellenében a kommunista diktatúra mellé álltak, sőt szégyenletes módon önkéntes alapon és fegyverrel támogatták azt.

- Az Emlékpont Kádár-huszárok és pufajkások Hódmezővásárhelyen címmel a munkásőrség helyi megalakulásának 60. évfordulójára saját kutatási eredményei alapján kiállítást rendezett, amely június végéig látható. Emlékezetes a hódmezővásárhelyi Lenin-szobor, amely az Önök épületén is, kicsinyített változatban, helyet foglal. Ám még magáról Uljanovról is kevesen tudják, hogy papok ezreinek fölakasztásáért, ukrajnai zsidó családok sorsukra hagyásáért felelős, és végképp homályba vész, hogy petrográdi felforgató tevékenységét a német kémszolgálat ügynökeként kezdte. Miért hallgat a valóságos Leninről a mai történelmi ismeretterjesztés is?

- Hogy Lenin német segítséggel jutott vissza Oroszországba, az viszonylag közismert, ugyanakkor a német császári titkosszolgálattal való kapcsolatának részleteiről a történész szakma élénk vitákat folytatott az elmúlt évtizedekben, s annak pontos feltárása még várat magára. Tény azonban, hogy Lenint közvetlen felelősség terheli a több millió fős áldozatot követelő orosz polgárháborúért, valamint a szovjet kommunista diktatúra kiépüléséért. Mindenestre az orosz forradalmak idei századik évfordulóját jó alkalomnak tartom arra, hogy ráirányítsa a szélesebb közvélemény figyelmét ezekre a történeti kérdésekre.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Fiataljaink bevonását hogyan segíti, hogy a nemzeti emlékezet hetére a közgyűjtemény önálló kötetet készít a munkásőrség hódmezővásárhelyi történetéről?

 

- A nem olyan távoli történelmi múltunk eseményeit hiteles és korrekt módon kell megismertetni a fiatalokkal. Ez az Emlékpont elsődleges célkitűzése. A tervek szerint novemberre megjelenő kötet azonban inkább a szakmának és az érdeklődő nagyközönségnek szól. Az újabb nemzedékek számára elsősorban a jelenleg is (június 30-ig) látogatható, Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 című időszaki kiállításunk igyekszik bemutatni a kádári megtorlások fegyveres erejét és a kommunista Kádár-korszak párthadseregét. A tárlaton látható tablók, valamint a nagymennyiségű fénykép-, mozgógép- és dokumentumanyag élményszerűen teszi megérthetővé a szocialista pártállami korszak elnyomó gépezete mechanizmusainak egy részét.

 

 

Az Agit. Prop. után: "politikailag korrekt" rögeszme

 

A harmadik évezredben a sajtó is rohamosan változik - a neve is: média lett  -, elenyésznek régi értékek, felszínre buknak újak - derül ki az eszmefuttatásból. A  riportert a Magyar Újságírók Közössége   2011-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság - díjjal tüntette ki.. M. Szabó Imre Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. június 18.

- Szerkesztő úr, a riport műfaja a pártállam évtizedeiben a sorok közötti igazmondásra nyitott lehetőséget, ezért hallatlanul népszerű volt. Az ipari média korában ez a műfaj eltűnt. Fontos-e és miért életre kelteni?

- Akkor tanultam meg  sorok közötti igazmondás lényegét, amikor téeszbe  kényszerített, valamikor tehetősebb magyar parasztokat látogattunk meg a Magyar Rádió munkatársaiként. Megrendítő őszinteséggel tárulkoztak ki az emberek. Elmondták, mi fáj nekik. Hazaérve döbbenten tapasztaltam, nem azt az őszinte, fájdalmas mondatot "vágták" bele a riport összeállításba - noha nagyon is
oda illő lett volna - hanem egy gyengébb erejű, laposságot. Amikor ezt rendszeresen tapasztaltam, - 1959- 60 táján, tehát a Kádár diktatúra tombolása idején -, megkérdeztem a falusi élet legelemibb jellemzőit nem ismerő városi szerkesztőt - aki réz ollójával garázdálkodott -, miért hagyja ki a legfontosabb üzeneteket? Te ezzel ne törődj, nem tudod,  mire van szüksége a népnek! - ezzel torkollt le. Húszévesen  csak eltűnődhettem ezen a bizony sértő, elutasító, fölényeskedő-fenyegető magatartáson. Akkor vésődött tudatomba az igazmondás felelőssége.
Aztán omlottak be a bányák, Komlón súlyos csapások sorozata rázta meg a bányászatból élő, Alföldről, téeszesítés elől a föld alá menekülő derék magyarságot.
Emlékszem, vágtam, s úgy éjfél körül kaptam a jelzést, hogy a komlói Kossuth aknában metánrobbanás történt. Leállítottam egy Pobjedát a 6-os  út kijáratánál. Felvettek, s mikor mondtam, hová iparkodom, e késői órán, elcsendesedtek. Csak hallgatták történeteimet. Kiadtam magam, hogy a fájdalmakkal teli emberekhez megyek, akik elveszítették férjüket, fiukat, szerelmüket. A dráma színterére, ahol az igazat mondják mikrofonomba.  Később derült ki, titkosrendőrök voltak. Amikor a rémült-szomorú bányamentők társaságában Brandt Béla főmérnökkel küzdöttem, hogy maradhassak, ne tiltson ki a bányából, s vettem fel a drámai helyzetértékelését, megtiltotta, hogy használhassam a rögzített dokumentum erejű négy perces igaz jelentést, amit a minisztériumnak mondott. Elküldött  a diszpécserközpontból a kiértesítőkhöz. Akik mély együttérzéssel beszéltek társaik haláláról. Kisvártatva jött a hír, mehetek az Ortner Ernő családjához indulókhoz. Már út közben más hangon beszéltek.  a miközben száguldottunk a kedves parasztházhoz. Amikor megérkeztünk, azonnal megfordult a kocsival a sofőr. Futva, reménykedve jött elénk a feleség. Ezek szinte hátrafordultan közölték a hírt. Miszerint  Ernő meghalt, a bányavezetőség részvétét nyilvánítja! Ezek, a kiértesítők már mentek is kifelé a kertből. Megkérdeztem, maradhatok-e egy kicsit. Örömmel fogadtak. Jött egy idegen, aki együtt érez velük, s őszintén kíváncsi sorsukra, Ernő életére, régen magnóra rögzített hangjára... Néhány szót váltottam Ernő apósával, aki valamilyen ok miatt nem került be a siktába. Így menekült meg. Csend, könnyek törölgetése. Majd rövidesen megszólalt az alföldi magyar ember: a vágatban ezt énekeltük. Bekapcsoltam az UHER riportermagnót s felvettem a szép,székely szomorúságot. Merthogy odaátról menekültek a trianoni döntést követően. Közben ismét eleredt a könnye, a könnyünk. A csend és a dal s néhány mondat. Ez az igazi, dráma. Az üzenet. Az egy órás dokumentumdráma eleinte susogást váltott ki a lehallgatóknál, akik gyanakvással teli elismeréssel nézegettek  a későbbiekben rám a Magyar Rádió folyosóján. Ám a műsort nem adták le. Ott, ahol 1956-ban lőttek. Néhány hónap múltán megnyertem a Rádió pályázatát. Ezzel komlói rádiódrámával. Nem is neveztem... Csak az őszinte magyar szó kikövetelte a helyét.


- Még 1990 előtt a párt. Agit. Prop. osztálya gyakorolt ráhatást a sajtóra, s késztette önkéntes cenzúrára az újságírókat. Ma az úgynevezett "politikailag korrekt" - PC - rögeszme sokkal nagyobb megfélemlítés alá 

szorítja a médiamunkásokat. Hogyan lehet mégis felszínre segíteni az igazmondást, s eljuttatni a társadalomhoz a valós információkat?

- Pap János 1970 végén behívatott a Veszprém megyei pártbizottságra. "Január elsejétől ki van rúgva!  Sajtérlelőkben nyomozgat?! Maga politikailag alkalmatlan!" Nem sokkal előbb megírtam, a béremeléseket a tejüzem vezetője  a nőknek a sajtérlelő pincékben osztogatta. Aki nem engedett, mehetett.Nem volt mese, takarodnom kellett a megyei laptól. Az első titkár vadász-haverja volt a pincés embernek...Hosszú hónapokig számkivetettként, nyomorultan szerkesztőktől, főszerkesztőktől fejbe vágva menekültem. Tudtam, hazudnak, ígérgetnek. Gondoltam egy merészet: Kolek Vera, akit a rádiós munka lapjainak ismereteire tanítgattam, az MSZMP KB tájékoztatási főigazgatóságának helyettes vezetője lett. Bejutottam hozzá. "Kedves Verácska, segítsen , mire közbevágott: Nem Verácska, hanem Kolek elvtársnő...tudtam, nincs értelme. Következett Lakatos Ernő, akinek még magasabb rangja lehetett." Nézd öregem, az újságírók annyival különbek az átlagembertől, hogy neki, mi, a hatalom emberei több információt adunk. Te érdemtelenné váltál. De én szeretném szolgálni a magyar társadalmat - vetettem közbe. Ezt, vedd tudomásul komám,  nem te, hanem a társadalom dönti el. A társadalomnak pedig nincs szüksége rád! - Akkor kérek egy útlevelet! - s rácsaptam az ajtót.Ma még ennél is rosszabb a helyzet. A PC a megalkuvó szolgalelkű csicskásokat termel ki. Akik eladják magukat a PC-gazdáknak, a világuralmi pénzhatalom eszméjének, embereinek. Soros Györgynek, meg parancsnokainak... A tiszta, magyar szót és érdeket érvényesíteni szándékozó keresztény fiatalokat nekünk kötelességünk felfedeznünk, óvnunk s támogatnunk. Minden maradék erőnkkel, örökérvényű tapasztalatainkkal.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért segítheti a mai sajtónemzedéket, ha felszínre emel a húszas-harmincas évekből olyan újságírói teljesítményeket, amelyeket már a pártállam évtizedei is kötelező felejtés alá szorítottak, illetve olyan fortélyokat, amelyekkel a hetvenes, nyolcvanas években cselezték ki az Agit. Prop. éberségét az akkor is európai szellemiségű újságírók?

- Ezzel az európai szellemiségűséggel már- már óvatos lennék... Nos, maradok a Rádiónál, ahová külső munkatársként visszakerültem. A kész műsort a lektor engedélyezte adásba. Ott voltam a lehallgatáson, a "cikisebb" műsoroknál minden alkalommal. A kritikus, igazságot tükröző mondatoknál rendszeresen közbeszóltam,valami olyannal tereltem el a figyelmét, amely érdekelte az egyébként már nem a rézollós-stílusú városi, hanem a úri műveltségű cenzort. Beszélgetésbe elegyedett velem, a műsor végéig. Aláírta a borítékot, a benne lévő adáskísérő dokumentumokat. Vihettem is az adóra...Efféle galádságot az írott sajtónál is elkövettem. Ezeket a módszereket el kell vetnünk. Az őszintén érdeklődő fiatalok közül kell kinevelni az ifjú generációt. Magyarul is  kiválóan író-beszélő, nemzethez hű  ifjak jöhetnek számításba. Azoknak a tapasztalt, nagy tudású, jó érzésű kollégáknak közreműködésével válogatva,  akiknek a  segítsége nélkülözhetetlen.  Ha a magyar médiafelfogás nem változik meg, hamarosan, elveszünk.

Kép: NAVA

 

 

 

Magyar hadiipar magaslat előtt

Kis-Benedek József biztonságpolitikai szekértő szerint a magyar hadiiparnak is van lehetősége arra, hogy bekapcsolódjon az Európai Unió védelmi dimenziójának erősítésébe. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. június 25.

- Professzor úr, minthogy az Európa-ellenes hadviselés jelenleg nem fegyverekkel, hanem fegyver nélküli megszálló gyalogsági invázióval zajlik, elképzelhető-e, hogy Brüsszel elaludt, s egy korábbi korszak háborúját akarja megvívni, nem tudni, ki ellen?

- Az EU közös kül- és védelmi politikája nem új keletű, már a szervezet elődjénél a WEU-nál (Nyugat-európai Unió) is létezett, de valódi megerősítést a lisszaboni szerződés aláírásával kapott 2007 decemberében. 2016-ban elfogadták az EU globális stratégiáját, amelyben kitérnek a kihívásokra és az azokra adandó válaszokra. Ezeket erősítette meg a Tanács múlt heti ülése, ahol konkrét döntések születtek, valamennyi EU tagállam vezetőjének jóváhagyásával. A közös kül- és védelmi politika két területre terjed ki, a belső biztonságra (ebben fő szerepet kap a terrorizmus elleni küzdelem) és a külső biztonságra, ami alapvetően a haderők fejlesztésére irányul, mégpedig a közös kihívásoknak megfelelően, hadiipari háttérrel alátámasztva. A belbiztonság esetében a figyelem az Online radikalizáció és szélsőségesek ellen irányul, ennek érdekében EU Internet Fórumot hoznak létre a radikalizáció figyelésére és visszaszorítására. Külön foglalkoznak (immár sokadszor) a terrorizmus finanszírozásának megakadályozásával, a rendvédelmi szervek közötti információ csere fejlesztésével, különös tekintettel a külföldi terroristák és a magányos merénylők adatainak cseréjére. Nagy figyelmet kap az EU-ba történő ki- és belépés nyilvántartása, beleértve az EU-s állampolgárokat is.

A külső védelem (haderők fejlesztése + hadiipar) területén a prágai tanácskozáson hozott döntések a mérvadóak. A  K+F tevékenységet, valamint a képességek fejlesztését szolgálja az Európai Védelmi Alap. (K+F most 90 millió, majd 2020-ig 500 millió euró.) Képességfejlesztésre öt milliárd eurót szánnak évente. A pénzügyi biztosításba bevonják az Európai Beruházási Bankot. Finnországban létrehoztak egy hibrid hadviselést tanulmányozó kiválósági központot. A tevékenységek koordinálására a meglévő szervezetek mellett  (például Európai Védelmi Ügynökség), állandó szervezetet állítanak fel (PESCO). Ha megnézzük a Védelmi Ügynökség programjait (körülbelül 30 konkrét terület), akkor világossá válik, hogy nem régmúlt háborúkkal foglalkoznak. Intelligens lőszerek, szenzorok, robottechnológiák, elektronika, járműprogram (például hibrid járművek), páncélozott eszközök védelme vállról indítható eszközök ellen, űrtávközlés, szoftver rádiók, házi készítésű robbanóeszközök elleni védelem, hogy csak néhányat említsek.

- Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke hangsúlyozta: össze kell hangolni az uniós tagországok katonai kapacitásait, mivel Európában számos védelmi rendszer működik párhuzamosan. Juncker szavai egy korábbi, azóta megszűnt unió gazdasági övezetének, az egykori KGST-nek ideológiáját idézik fel. 

Az akkori "összehangolás" következményeként szűnt meg hazánkban többek között a sikeres Pannonia motorkerékpárok gyártása. Elképzelhető-e, hogy Juncker szavait inkább egyfajta birodalmi rögeszme, semmint közgazdasági racionalitás sugalmazta?

- Junckernek igaza van a sokféle eszközt illetően, de Európa nem az Egyesült Államok. Nem egyetlen minisztérium irányítja a védelmet, s a többi, hanem 27. Aztán bízzuk a vevőre, hogy Leopárdot vesz, vagy AMX-13-at, esetleg svájci Örlikon berendezéseket, netán svéd JAS-39-et. Ezt a piac dönti el, no meg a nemzeti költségvetési lehetőségek... De várják a nemzeti felajánlásokat három hónapon belül, aki nem lép, az lemarad. Egyébként a VSZ-től és a KGST-től abban is különbözik a NATO, vagy az EU, hogy nemzeti felajánlásokon alapul, amit közösen fogadnak, vagy nem fogadnak el. Az viszont fontos, hogy a felajánlásnak egybe kell esnie a szövetségi érdekekkel.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön, ezredes úr, mint egykori felderítő tiszt, majd katonai diplomata hogyan látja, újraiparosításunkhoz, hadi iparunk újraélesztéséhez milyen innovatív szellemi hátteret jelentene az egykori magyar repülőgépgyártás, magyar minőségi kézifegyvergyártás, mesterlövészpuska előállítása, győri harcjárműgyártás, diósgyőri ágyúgyártás emlékének felidézése, illetve annak tudatosítása, hogy a később elterjedt drónt magyar hadmérnök fejlesztette ki elsőként, csak az itthoni tespedtség miatt elkallódott a találmány?

- Ami a részvételünket illeti, egyrészt azért is fontos, mert elfogadtuk, sőt miniszterelnökünk igencsak lelkesen beszélt róla, a politikai döntés megvan, a tettek következnek. Ami a magyar részvételt illeti, vannak képességek, nem halott a magyar. Részemről nagy jelentőséget tulajdonítok a Magyar Hadiipari Szövetségnek, amely összefogja a cégeket. Polgári és katonai együttműködésről van szó, plusz az elmaradhatatlan katonai rendelésekről (az MH nem sok magyar terméket rendelt, külföldre futottak, ha valamire szükség volt, sajnos ezek tények, lásd például a drónokat). Nyilván egy EADS-sel nem versenyezhetünk, de beszállítók lehetünk. Ott van pl. a Sztaki, a KFKI, kiváló innovációs csapatok működnek a Műegyetemen és ki tudja, hány olyan cég létezik, amelyek részt tudnak venni külföldi cégek "farvizén" különféle fejlesztésekben. Nem vagyunk rosszak még az űrtávközlésben sem. Véleményem szerint el kell indulni - mások is ezt teszik -, de minél előbb. Olyat kell preferálni, amiben jók vagyunk.

Kép: hirado.hu

 

ajnai kastély - kultúránk fölfedezését segíti

Másfél milliárd forintot fordítanak a bajnai Sándor-Metternich-kastély felújítására a nemzeti kastély- és várprogram keretében. Popovics Györgynek, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 27.

- Elnök úr,  Bajnán felújítják a Sándor-Metternich-kastély főépületét és a mellékszárnyak egy részét, valamint helyreállítják a díszudvart, a parkot és a sétányokat. Az ott majd nyíló kiállításon szerepel a kastély építéstörténete és tervezője, Hild József bemutatása, a Sándor család történetének, érdekes személyiségeinek és rajtuk keresztül a kor főúri életmódjának, jellemző életútjainak megjelenítése. A XXI. század harmadik évtizedében miért fontos ezeknek az értékeknek a társadalom elé tárása?

- A Nemzeti kastély- és várprogram keretében megyénkben három vár és négy kastély kerül felújításra. Ezek az épületek az elmúlt évtizedekben elhanyagoltan, elfeledetten tűrték a sorsukat, s lassan az enyészeté lettek. Különösen igaz ez a megyénkben található kastélyokra. Nagy előrelépésnek tartom, hogy szűkebb hazánkban a program keretében a Majkpusztán található Eszterházy kastély már megújult, és a következő években a tatai Esterházy kastély, a Kisbéri Batthyány-Wenckheim-kastély a bajnai Sándor-Metternich-kastély is visszanyerhetik régi pompájukat.
A minap részt vettem, Bajnán azon a sajtótájékoztatón, ahol a miniszteri biztos bejelentette, hogy elkezdődnek a kastély felújítási munkálatai. Az impozáns épület belülről is lenyűgöző, még így leromlott állapotában is. Meggyőződésem, hogy a felújítás után Bajna felkerül megyénk kedvelt turisztikai helyszínei közé. Fontosnak tartom, hogy a XXI. század embere, a felnövekvő generációk is lássák, hogy korai elődeik milyen hatalmas értéket hagytak rájuk. Büszke vagyok arra, hogy a bajnai kastély a Megyei Értéktárat is gazdagítja. Meggyőződésem, ahhoz, hogy legyen erőnk a mai kor kihívásainak megfelelni, tudnunk kell, honnan jöttünk, milyen elődök taposták ki nekünk az utat. Azoknak a családoknak a 

története, akik ezeket az értékeket létrehozták, tanulságos lehet a huszonegyedik században is. Az értékteremtésnek és értékmegőrzésnek a mindennapok részévé kell válnia, hogy tudjunk miből táplálkozni. És ez - úgy gondolom - tanítható, hiszen ezek a megújuló kastélyok is tanítanak. Nemcsak pompás épületükkel, hanem a benne található kiállításokkal, tárgyi és szellemi értékek felvonultatásával, a főúri életmód bemutatásával. A bajnai kastély ebből a szempontból is különleges, hiszen egy olyan személy volt a tulajdonosa, Sándor Móricz, az Ördöglovas, akiről legendák születtek, s ezek a legendák több évszázadon át fennmaradtak. Remélem, hogy ennek a legendának a továbbélésében segít a kastély felújítása is.

- A második világháború után kórház, szükséglakás, gépállomás, tsz- és pártiroda működött a kastély falai között. Az épületet az ezredfordulóig emésztette az idő, majd a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 800 millió forintból a tetőt újította fel. Az idén elbontották a kastély parkjában az 1970-es években épített MSZMP-pártházat, illetve felszámolták a hozzá kapcsolódó aszfalt burkolatú területet. Hogyan érzékeltetik a szűkebb és tágabb térség lakóival, hogy az örökölt érték megszabadul a közelmúlt terheitől?

- Amint az előzőekben is mondtam, a kastély épülete méltatlan körülmények között várt sorsára. Különösen igaz ez a szocializmus időszakára, amikor azok az épületek voltak a szerencsések, amelyeket nem bontottak le, nem hordtak szét a településen élők. A múltat végképp eltörölni jelszó „áldozata” lett nagyon sok kastély, kúria, villa szerte az országban. Azok az épületek, melyek ezt az értelmetlen rombolást túlélték az elmúlt évtizedek alatt kórházként, elmegyógyintézetként, idősek otthonaként működtek. A bennük zajló tevékenység teljesen eltért az épület eredeti funkciójától. Ennek is az arisztokrata életmód meggyalázása volt a célja. Most a kastélyprogram keretében megújuló épületek, a társadalom szempontjából fontos és hasznos funkciókat kapnak. Az épületek a település, a megye életének szerves részeivé válnak. Visszakapják azt a megbecsülést, melyet a szocializmus évtizedei alatt elvesztettek. Ez példaként kell szolgáljon, hogy értékeinket nem szabad feláldozni semmiért sem.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek sodrásába Bajna hogyan kapcsolódik be azzal, hogy a kastély egyik különlegessége lesz a belső falfestések és díszburkolatok rekonstrukciója, valamint az épület 19. századbeli fénykorának, életének megidézése?

 

- Egy kastély karakterét, nemcsak az épület nagysága, formája, építészeti stílusa határozza meg, hanem a berendezése, az ott élők stílusérzéke. A bajnai kastély ebből a szempontból is különleges, hiszen Sándor Móricz a kastély belső termeinek díszítésére a milánói Scala díszlettervezőjét, Alessandro Sanquiricot kérte fel. Bár a Balassi-folyamat egészét nem ismerem, ha a belső falfestések és díszburkolatok is felújításra kerülnek, igazi látványosság fogadja majd a látogatókat. Kellő marketinggel és különleges programokkal kiegészítve Bajna, a bajnai emberek és természetesen Komárom-Esztergom megye csak nyertese lehet ennek a beruházásnak. Kívánom Pallagi Tibor polgármester úrnak, hogy élni tudjanak ezzel a páratlan lehetőséggel.

 

 

Nemzeti intézmények: pénzügyi műveltség

 

Az MNB és a Magyar Posta együttműködési megállapodásának köszönhetően a fogyasztók a postákon is hozzájuthatnak a mindennapi pénzügyi ismereteket fejlesztő – általános és szezonális – információkhoz. Ezzel új partner csatlakozott a jegybank nyári, utazási pénzügyi információkat bemutató fogyasztóvédelmi kampányához. Fülöp Zsuzsannának, a jegybank felügyeleti szóvivőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. június 5.

- A pénzügyi kultúra területén végzett nemzetközi felmérés szerint hazánk felnőtt lakosságának egy része nem kellő körültekintéssel tervezi pénzügyeit, s a fontosabb döntések előtt sem tájékozódik alaposan. Az MNB az idén márciusban megállapodást kötött több kereskedelmi áruházlánccal, melyhez nemrég további szereplők is csatlakoztak. Hogyan von be az MNB civil szervezeteket is?

- A Magyar Nemzeti Bank (MNB) társadalmi felelősségvállalási stratégiájában megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban kiemelt figyelmet fordított a fogyasztók pénzügyi tudatosságának fejlesztésére, melyet többek között a civil szervezetekkel együttműködve kíván megvalósítani. Ennek érdekében a jegybank 2014-ben létrehozta az Országos Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Civil Hálót, melynek – jegybanki pályázatokkal támogatott – civil tagjai több száz lakossági rendezvény szervezésével, s egyéb, a fogyasztóknak szóló programokkal járulnak hozzá a pénzügyi fogyasztóvédelem erősítéséhez.

A Civil Háló részét képezi a 2011 óta működő Pénzügyi Tanácsadó Irodahálózat is, mely – szintén jegybanki támogatás mellett – jelenleg 11 megyeszékhelyen, e mellett megyénként havonta két alkalommal kisebb településeken -  nyújt független, pártatlan és térítésmentes segítséget a pénzügyi fogyasztóknak.

Az MNB a civil szervezetek véleményének meghallgatására, s szakmai konzultációkra is lehetőséget biztosít a rendszeresen megrendezett Civil Fórum keretein belül. A fórumokon résztvevők megismerhetik az elérhető támogatási lehetőségeket, az aktuális fogyasztóvédelmi kommunikáció fókuszát, és egyeztetésre kerülnek az együttműködési lehetőségek is. A fórumok célja továbbá, hogy a fogyasztóktól származó aktuális problémákat, trendeket a civil szervezetek segítségével az MNB összegezze és a pénzügyi fogyasztóvédelmi tevékenysége során, a felvetett problémákra hatékony válaszokat fogalmazzon meg.

- A jegybank a felsőoktatási hallgatókat hogyan vonja be a pénzügyi fogyasztóvédelem hatásosabbá tételébe?

- Az MNB a hazai pénzügyi fogyasztóvédelem további erősítése érdekében az idén januárban négy vezető hazai közgazdasági felsőoktatási intézménnyel (Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem, Miskolci Egyetem, valamint a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem) közösen egyetemi hallgatói pályázatot írt ki. A„Pénzügyek felsőfokon – Légy kreatív!” pályázat keretében az egyetemi hallgatóknak a pénzügyi szemléletformálását érintő témakörökben (például felelős hitelfelvétel, tudatos bankszámlaválasztás) kellett olyan újszerű, kreatív és megvalósítható javaslatokat kidolgozni, melyekkel a pénzügyi fogyasztók ismeretei költséghatékonyan és széles körben fejleszthetők. A program újszerű kísérlet az MNB részéről, hogy a fiatal nemzedéket is bevonja – ötleteivel, kezdeményezéseivel – a magyar fogyasztók pénzügyi kultúrájának és pénzügyi tudatosságának fejlesztési stratégiájába. További cél, hogy a fiatal korosztály figyelme is a felelős pénzügyi döntések irányába forduljon, valamint ezúton is tudatosuljon a pénzügyi fogyasztóvédelem fontossága.

A pályázatot kiemelt hallgatói érdeklődés övezte, s ennek köszönhetően számos rendkívül színvonalas javaslat érkezett. A szakmai zsűri minden egyetem öt legjobb pályaműve közül választotta ki és részesítette pénzjutalomban – egyetemenként – az első három helyezettet. Emellett a legjobbnak ítélt pályázók a Magyar Nemzeti Bankban tartott sajtónyilvános eseményen is bemutathatták javaslatukat. Az MNB megvizsgálta a legjobb és legötletesebb koncepciók tényleges kivitelezési lehetőségét, melyeket – az MNB támogatásával – a civil szervezetek valósíthatnak meg.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Maga a jegybank mit tesz azért, hogy a Magyar Posta - mint az egyik legrégebbi nemzeti intézmény, s egyben Európa egyik legrégebbi postája - pénzügyi szolgálataival is megbecsültebbé váljon hazánkban?

- A jegybanknak kiemelt célja a pénzügyi fogyasztóvédelem további erősítése, ezáltal a pénzügyi tudatosság és kultúra fejlesztése. Ennek érdekében az MNB nemrég együttműködési megállapodást kötött – többek között – a Magyar Posta Zrt.-vel (Posta). Az együttműködés a két szervezet közös társadalmi felelősségvállalásán alapul, és – tartalmát illetően - a mindennapi pénzügyekkel kapcsolatos fokozott fogyasztói tájékozódást igyekszik elősegíteni.

A megállapodásnak köszönhetően a fogyasztók mostantól a kijelölt postákon is hozzájuthatnak a mindennapi pénzügyi ismereteket fejlesztő – általános és idényjellegű – információkhoz. A Posta ugyanis vállalta, hogy – az év egészében, illetve egy-egy időszaki tájékoztató kampányához kötődően – az MNB pénzügyi fogyasztóvédelmi tájékoztató kiadványait (Pénzügyi Navigátor Füzeteit) és a társadalmi célú rövidfilmjeit (Pénzügyi Navigátor Filmek) elérhetővé tegye a kijelölt postákon, illetve egyéb felületein, ahol további közös fogyasztóvédelmi cikkeket is megjelentet.
A postai együttműködési megállapodás révén a jegybank – a civil szervezetek, az áruházláncok és a felsőoktatási hallgatók mellett – újabb partnerrel erősíti a pénzügyi fogyasztóvédelem ügyét, s hozzájárul, hogy az alapvető pénzügyi tudnivalók minél szélesebb körben - akár a mindennapi ügyintézések helyszínén – eljussanak a fogyasztókhoz.